Mit szeretnél tudni

Kutyák

(Wikipedia)

A kutya vagy eb ujjon járó emlős ragadozó állat, a szürke farkas egy már kihalt alfajának háziasított formája. Az egyetlen olyan emlős állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt. A kutyákat szokás a társállatok sorában emlegetni.Ezenkívül tágabb értelemben kutyának neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül a valódi kutyaformák (Canini)nemzetségéhez tartozó több más fajt is: ilyenek például a kisfülű kutya (Atelocynus microtis), az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus), a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), az afrikai vadkutya vagy hiénakutya (Lycaon pictus) és az őserdei kutya (Speothos venaticus). A háziasított kutyát mindezektől a házikutya elnevezéssel különböztetik meg. Szócikkünkben „kutya” alatt a házikutya értendő.A kutyák munkatársként vagy munkaeszközként (például: őrkutyák, vadászkutyák, szánhúzókutyák, vakvezetőkutyák), terápiás állatként, házi kedvencként egyaránt szolgálják az embereket. Kelet-Ázsiában (vagy éhínség idején a világ többi részén is) emberi táplálék is lehet belőlük, ilyen célra tenyésztett fajta például a csau csau.A kutya vagy eb (Canis lupus familiaris) ujjon járó emlős ragadozó állat, a szürke farkas (Canis lupus lupus) egy már kihalt alfajának háziasított formája. Az egyetlen olyan emlős állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt. A kutyákat szokás a társállatok sorában emlegetni.Ezenkívül tágabb értelemben kutyának neveznek a kutyafélék  családján belül a valódi kutyaformák )nemzetségéhez tartozó több más fajt is: ilyenek például a kisfülű kutya ,az ázsiai vadkutya , a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), az afrikai vadkutya vagy hiénakutya és az őserdei kutya . A háziasított kutyát mindezektől a házikutya elnevezéssel különböztetik meg. Szócikkünkben „kutya” alatt a házikutya értendő.A kutyák munkatársként vagy munkaeszközként (például: őrkutyák, vadászkutyák, szánhúzókutyák, vakvezetőkutyák), terápiás állatként, házi kedvencként egyaránt szolgálják az embereket. Kelet-Ázsiában (vagy éhínség idején a világ többi részén is emberi táplálék is lehet belőlük, ilyen célra tenyésztett fajta például a csau csau.

Az ugyanakkora termetű farkasokkal szemben a kutyák koponyája 20%-kal, agya 30%-kal kisebb. A többi kutyaféléhez képest viszonylag kicsik a fogai. A kutyának kevesebb élelemre van szüksége az életben maradáshoz, mint az ugyanakkora farkasnak. Egyes szakértők szerint a kutya petyhüdt füle az állkapocs kisebb és gyengébb izmainak köszönhető. A kutya bőre vastagabb, mint a farkasé, így egyes inuit törzsek inkább a kutya bőrét részesítik előnyben, ami emellett nehezebben gyűrődik és tovább bírja a zord időjárást.A kutyák gyengébben teljesítenek a megfigyeléses tanulásban, viszont jobbak az instrumentális kondicionálásban. A visszavadult kutyák társas viselkedése egyszerűbb, mint a farkasoké. A falkavezérek nem kényszerítik várakozásra étkezéskor a többi falkatagot. Nem segítik egymást abban, hogy megtalálják a táplálékot. A falkán belül nagyobb a versengés, mint a farkasok között.A visszavadult kutyák nem vadásznak jól a patásokra, ezért inkább dögevők. A Galápagos-szigeteken szerzett tapasztalatok szerint azonban a hüllőket könnyen elkapják. A szabadban tartott kutyák is hajlamosabbak vadászni.A kutya többnyire monogám. A visszavadult falkában többnyire a domináns pár szaporodik, de néha alárendelt tagoknak is lehetnek utódaik. A hímek nem segítenek a kölykök felnevelésében, és nem ölik meg a más apától született kölyköket. Ez egyedülálló a kutyafélék között. Egyes források szerint abban is különböznek vad rokonaiktól, hogy nem öklendeznek vissza táplálékot a kölykök számára.Ezt azonban nem minden esetben figyelték meg. Vannak adatok arra, hogy a nőstények visszaöklendeztek táplálékot a kölyköknek, és arra is, hogy a hímek részt vettek a kölykök gondozásában. Mindezeket megfigyelték háznál élő kutyáknál, dingóknál, félig vad és visszavadult kutyáknál. A szabadban élő háziasított kutyák hímjei is visszaöklendezték az ételt a kölyköknek. Az egy hímmel való párzást és a nőstény kölyköknek visszaöklendezett táplálékát is megfigyelték a félvad kutyák falkáiban.A kutyák jobban kezelhetők, mint a szelídített farkasok, és általában jobban tanulnak a viselkedést követő büntetésekre és megerősítésekre, jutalmakra, mint a farkasok. A szelídített farkasokkal ellentétben a kutyák inkább a hangokra, mit a kézjelekre reagálnak.

A kutyák nagyon sok módon segítik az embert. Minden feladathoz más a kutya optimális testfelépítése, illetve viselkedése[21], ezért a különböző feladatokra kitenyésztett kutyafajták testfelépítése nagymértékben eltér. A világon az FCI mintegy 430 kutyafajtát tart nyilván, és a mai napig folyik új fajták kitenyésztése. Ezek közül egyre kevesebbet használnak arra a célra, amire kitenyésztették őket, így egyre több fajta válik ketté kiállítási és munka vérvonalra (például a német juhász és a labrador retriver).[22] Az eredeti feladatok eltűnésével a tenyésztési szempontokból is eltűnik az eredeti tenyésztési cél. Például napjainkban egyre több pásztorkutya fajta a nyájak őrzése és terelése helyett őrző-védő szerepkörben szerepel[23]. A kutyáknál megkülönböztetik a két vagy több fajta kereszteződéséből származó a keverékeket és a fajtatiszta egyedeket. Utóbbiakat törzskönyvi nyilvántartásba veszik. Az azonos fajtájú egyedeket közös külső és belső jellemzők (úgynevezett vézenjegyek) kötik össze a közös származáson kívül. Ezeket a fajtastandard tartalmazza. A fajtajegyek némelyike negatívan hathat a kutya egészségére, ilyen rizikófaktor például a spánielek hosszú füle. Más külső jellemzők egyenesen genetikai rendellenességként foghatók fel, például a meztelenkutyák kevés szőrzete. A két fajtatiszta kutya szándékos keresztezéséből született kutyákat gyakran fajtakeresztezettnek nevezik.

A kutyafajták felosztása az FCI szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutyafajtákat tíz csoportba osztották. Ezeket megjelenés vagy szerep alapján alakították ki. A tíz csoport:                                                               I. fajtacsoport: pásztor- és juhászkutyák

II. fajtacsoport: schnauzerek, pinscherek, őrző-védő ebek, masztiffok

III. fajtacsoport: terrierek

IV. fajtacsoport: tacskók

V. fajtacsoport: spitzek és ősi típusú kutyák

VI. fajtacsoport: kopók, vérebek

VII. fajtacsoport: vizslák, szetterek

VIII. fajtacsoport: vízi vadászok

IX. fajtacsoport: társasági kutyák

X. fajtacsoport: agarak

A kutyák egyik legfigyelemreméltóbb sajátsága a szaglásuk. Minden kutya ösztönösen szagmintát vesz, amiről csak lehet, legyen az ember, egy másik kutya, vagy akár egy hely. A kutyák orra töméntelen információt képes felfogni, szaglógumója negyvenszer nagyobb, és körülbelül milliószor érzékenyebb az emberénél. Egyes kutyafajták, például avérebek orra akár 100 milliószor is érzékenyebb lehet az emberinél. Agyukban 125-220 millió idegsejt végzi a szaglószervi ingerek feldolgozását. A vérebek agyában 300 millió idegsejt foglalkozik a szagingerek feldolgozásával. A kutyák orrának érzékenysége a szaglóhám megnövekedett felületének, illetve a fejlett agyi feldolgozásnak köszönhető. Egy átlagos kutyánál ennek a felületnek a nagysága 130 cm², míg az embereknél csak 3 cm². Szaglóhámjuk sűrűn redőzött, fodrai között megrekednek a szaganyagok. A nedves orr képes meghatározni a szaganyagot hordozó levegő áramlásának irányát. Az orr bőrének hidegre érzékeny receptorai észlelik a légáramlat szárító és hűtő hatását.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat